Nagy mosollyal fogad. Büszkén vezet végig kis „birodalmán”. Több fronton is helytáll. Egy kétéves kislány édesanyja, és emellett saját vállalkozását irányítja. Rendezvény helyszínt üzemeltet a belvárosban a Kálvin tér közelében. Az Y generációra jellemzően energikus, okos, kreatív és pozitívan várja a jövőt.

Hogy vagy Zsófi?

Szerencsére mindenki egészséges a családban, köszönöm szépen, jól vagyunk. Könnyen alkalmazkodom új helyzetekhez, úgyhogy eleinte duzzogva ugyan, de tudomásul vettük és nagyobb zökkenők nélkül átvészeltük az elmúlt hónapokat. Sokat voltunk a szüleimnél, akik a Budapest környéki agglomerációban élnek. Vettük egy kis telket a Duna mellett, rendszeresen jártunk oda kertészkedni. Örülök, hogy ismét visszatért az élet a közel megszokott kerékvágásba, jó újra jönni-menni, találkozni a barátainkkal. Boldog vagyok, hogy újra szervezhetem a rendezvényeket. Igyekszem összeegyeztetni az otthoni teendőimet a munkámmal.  Sok segítséget kaptam és kapok szüleimtől, testvéreimtől.

Hogyan teltek a napjaid a karantén alatt?

Az első hónap, minden szempontból egy kicsit megterhelő volt. Egy nagy nemzetközi konferencián dolgoztunk már hónapok óta, de sajnos lemondták a szervezők a vírushelyzet miatt. Csalódott és picit dühös voltam. A rendezvényekkel kapcsolatban nagyon hamar vezették be a korlátozásokat, úgyhogy az első sokk után a belenyugvás következett, mint sokunknál. Túl sokat nem értem rá sajnálni magamat, hiszen egy kétéves mellett ezres fordulaton kell pörögni, mert játszani márpedig kell. Sokat, újat vagy éppen századik alkalommal, ugyanazt. Élvezetes volt, hogy ilyen sokat figyelhettem rá. Le kellett kötni az energiáit, minden kreativitásomra szükség volt. Természetesen nehezen értette meg, hogy miért nem lehet a megszokott játszótérre menni, miért vesz fel Anya egy ilyen furcsa fehér valamit a szája elé. Folyamatosan hozta a cipőjét meg a sapkáját, indulni akart sétálni. Néhányszor sikerrel járt….

Van egy vicces történetem ezzel kapcsolatban

Amikor már szabadabban lehetett mozogni, kirándultunk a Balatonhoz. Séta közben Dóri hirtelen, minden előjel nélkül becélozta a tavat és máris ott libegett a móló szélén, mi ketten utána. Lepergett előttem, a kép, amint a csuromvizes gyereket halászom ki a tóból. A kacsák és hattyúk eközben kiváncsian várták a fejleményeket. Mi nyilván rohantunk, kiabáltunk. A kabaréba illő jelenetet azzal sikerült megfejelni, hogy a csuromvizes gyerek mentése közben még a telefonomat is beejtettem a tóba. Adott pillanatban azért ezt nem találtuk annyira viccesnek, csak most így utólag. Szóval, ilyen jó kis programjaink voltak.

Mi hiányzott a leginkább?

A nyüzsgés, az ingerek, a megszokott rutin, a találkák a barátaimmal, az első tavaszi teraszos bulik, koncertek. az ügyfelek, a jól megszervezett rendezvény utáni megelégedettség érzése. De ott volt az ajándékba kapott idő, ami szinte azonnal átalakult „Dóri idővé”. Olyasmit kellett kitalálni, amiben a kisasszony is részt vehetett. A kertészkedés jó megoldásnak tűnt. Paradicsomot, répát termesztünk, nagyon élveztük, a kétkezi munkát és azt, hogy látható eredménye van a ténykedésünknek.

Terveztek-e valamilyen utazást?

A Balatonhoz és Horvátországba készülünk, messzebbre egyelőre nem. Nagyon boldogok leszünk ezekkel a programokkal, hiszen pár hónapja még nagyon bizonytalan volt minden. A sok nyomasztó hír mellett, nem is voltunk olyan „tervezgetős” hangulatban.

Mit gondolsz a jövőről?

Sokan a második fertőzéshullám előszelét érezve, mindenképpen óvatosabbak. A munkát illetően vannak már őszre érdeklődések, foglalásaink. Mi nagyon rugalmasak vagyunk. Normál körülmények között is 2 héttel korábban még le lehet nálunk mondani a programokat, de most még ennél is rövidebb határidőt biztosítunk. Magánemberként azt gondolom, hogy idővel, nagyjából vissza fog térni a régi világ. Nagy változásokra nem számítok. Egy-egy új szokás valószínű, hogy velünk marad, de az emberek hamar visszaszoknak majd a jóba, amikor már meglesz a védekezési lehetőség a vírus ellen.

Más ember lettél-e? Miben változtál?

A mi generációnk szerintem kifejezetten jól alkalmazkodik a változásokhoz. Hamar tudomásul vettük az új helyzetet és kihoztuk belőle a maximumot. Annak ellenére mondom ezt, hogy különösen megdöbbentő volt ez számunkra, hiszen eddigi életünkben nem találkoztunk még olyan helyzettel, amely fenekestől felforgatta a világunkat. Mi az, hogy nem ugorhatok le egy kávéra a barátnőmmel?  Miért nem mehetünk át egymáshoz? Hogyhogy nem mehetek a boltba, csak délután? Nyilván megértettük, az okokat, és be is tartottuk a szabályokat, de nem volt azért túl könnyű.

Bízom benne, hogy megerősödve, újult energiákkal jövünk ki ebből a mostani helyzetből.