Dzsindzser,

Május közepén beszélgettünk, amikor már Budapesten is lazultak a karanténos szabályok, lassan nyíltak a teraszok, a szabadtéri helyek. Az egyik belvárosi „street food” udvaron ültünk le, ebéd időben. Jó volt ott lenni, bár furcsa, elhagyatott volt a mindig nyüzsgő tér.

Egy jelenség. Vidám, jó humorú, jó „beszélőkével” megáldott ifjú hölgy, korosztálynak jellemző határozottságával alkot véleményt a karantén helyzetről. Alkalmazkodott az adott helyzethez, kicsit duzzogva, de fegyelmezetten.

Hogy vagy?

Köszönöm összeségében jól vagyok. Két hónappal ezelőtt az előző mondat közepén egy nem szó is szerepelt volna. Eleinte dühös voltam, értetlenül álltam a helyzet előtt. Frusztrált, hogy nem tudtam folytatni a megszokott módon az életemet,  nagyon bizonytalan volt minden. Semmire nem volt válasz. Nyilván próbáltam pozitív lenni, de nem mindig sikerült.

Budapest belvárosában lakunk, gyalogos távolságra a szórakozóhelyekhez, mozikhoz, színházakhoz. Sokkoló volt látni az üres utcákat, a lehúzott redőnyöket és a maszkos embereket.

Hogy telt a karantén ?

Aggódtam a nagyszüleimért, de tudtam, hogy rendben vannak. Nem is találkoztam velük március közepe óta. A szüleimmel rendszeresen találkoztunk, a megfelelő óvintézkedések betartásával. Végig home office-ban dolgoztam, mind a mai napig. Marketing brand manager vagyok egy multinacionális cégnél. Nálunk ez év eleje mindig tele van tervezési feladatokkal. Sok előadást készítettem és tartottam on-line. Végül is az első hetekben többet dolgoztam otthon, mintha bent lettem volna az irodában. Próbáltuk kihozni a maximumot az adott ingerszegény helyzetből. Átálltunk az otthonlét módra, tartottunk kávészüneteket, „lementünk” az étkezőbe ebédelni, ápoltunk a növényeinket a „gangkertészetünkben”. Chili paprikánk, eprünk és paradicsomunk is van. Amint lehetett, kimerészkedtünk sétálni, biciklizni. Elkezdtünk a Margitszigetre járni, futni.

Mi hiányzott a leginkább?

Nem tudtam találkozni a családommal, barátaimmal. A szabadtéri programok nagyon hiányoztak, Kvíz estekre jártunk rendszeresen, ami most szintén kimaradt és egy külföldi utunkat is le kellett mondani. Ez külön fájó pont vont. Azonnal átálltunk az on-line „találkozásokra” a barátainkkal de azért az nem volt az igazi. Mivel mindannyiunkkal ugyanaz „nemtörtént” így egy idő után picit kínossá váltak a beszélgetéseink. Ekkor találtuk ki a filmklubot. Mindenki ajánlott egy filmet és azt a következő héten megbeszéltük. Néztünk „nagy elmaradásokat” mint például a Taxisofőrt, de egy régi David Lynch filmet is.

Új hobbi, feladat?

Nagyon sokat főztem és sütöttem. Egyébként is szeretek új hozzávalókkal kísérletezni, recepteket kipróbálni. Krémekkel, krémlevesekkel és zöldséges, rakott egytálételekkel bővítettem a repertoáromat. A bulguros rakott brokkoli, tojásos sajtos öntettel, sült csirkemell csíkokkal például az egyik legjobban sikerült alkotásom. A kenyérsütésre nem csúsztam rá, de még eljöhet ennek az ideje, mert kaptam egy fantasztikus robotgépet a karanténos születésnapomra, úgyhogy megvan a motiváció. Gyerekkoromban nagyon szerettem „kézműveskedni”, rajzolni, úgyhogy rendeltem ceruzákat és több színezőt. Teljesen kikapcsolt a színezés, elfeledkezhettem a bezártságról.

Mit gondolsz a jövőről?

Pozitívan tekintek a jövőbe. Bízom benne, hogy túl vagyunk  az első sokkon, így felkészültebbek leszünk, ha újra lecsap a vírus. Az utazásokkal kapcsolatban inkább mi is belföldi programokban gondolkozunk. Nem félek attól, hogy elkapom a fertőzést. A bizonytalanságtól tartok itt is. Mi van , ha amíg külföldön vagyunk elszabadul a járvány és karanténba kerülünk egy idegen országban? közeljövőben tervezünk egy horvátországi nyaralást. Már nagyon jó lenne egy kicsit máshol lenni! Az elmaradt márciusi túránkat is szeretnék bepótolni.

Más ember lettél-e? Miben változtál?

Azt gondolom, hogy ez nem egy normális helyzet, ahogyan most élünk. Még mindig itthonról dolgozom, ami szerintem nem optimális. Szerintem még nem ért véget a járvány, így nehéz múlt időben véleményt alkotni. Megpróbáltam fejben rendbe tenni, hogy mi az igazán fontos.  Apróbb dolgokban változtam – ami lehet, hogy a koromból fakadóan – egyébként is megtörtént volna. Türelmesebb lettem,  jobban odafigyelek az egészségemre, arra, hogy mit eszünk. Bízom benne, hogy összességében hamarosan történelemként emlegethatjük majd ezt az időszakot.