Magdaléna

„Gaudeamus igitur”és fertőtlenítőszerek

Kiegyensúlyozott, megbízható, nyíltszívű, szociálisan érzékeny, háromgyerekes édesanya, feleség, friss mentálhigiéniás szakember. Komoly karrierváltáson van túl. Az elmúlt 25 évben külkereskedőként dolgozott egy sikeres magyar vállalatnál. Ma adományt gyűjt és rendezvényt szervez a Bátor Tábornál.  Amíg lehetett,  gyermekotthonokba járt mint önkéntes mesélő. A karantén alatt szerezte meg  harmadik diplomáját a SOTE-n, amivel régi álma vált valóra, mentálhigiénés szakember lett.

Hogy élted meg a karantént?

Az első két hónapot határozottan jól. Nagy kamasz gyermekeink vannak, akik „normál” esetben már önállóan jönnek-mennek, indítják saját kis életüket. Úgy éreztem, hogy kaptam egy utolsó ajándékot, hogy így öten ilyen sokat együtt lehettünk. Két hónap után azért már kezdett monoton lenni az életünk, sok volt az otthonlétből.

 Hogyan teltek a dolgos „karanténos” hétköznapok?

Megnyertem a „tűzhely őrzője” címet, együtt a szakács, konyhalány, takarítónő, árubeszerző munkaköröket is. Ugyan nem kellett a gyermekeim kezét fogva lemerülnöm a digitális oktatás mélységeibe, cserébe a saját munkámat én is on-line végeztem. Egyszerre volt a házban két home-office és három digitális iskola. Több zoom meeting, skype megbeszélés és viber konferencia zajlott egy időben. Néha csodálkoztunk is, hogy bírják ezt a rendszerek. Nyilván a korábbi feladatköreim, mint kutyasétáltató, programszervező és lelki tanácsadó megmaradtak.

Mi hiányzott a leginkább?

A különböző szabadidős programok hiányoztak. Ritkábban láttam a szüleimet, testvéremet. A nagy találkozások, beszélgetések a barátainkkal, a színház, mozi, a hétvégi kiruccanások szintén. Az utazás is nagyon hiányzott. A tavaszi szünetre tervezett kirándulásunkat, sajnos le kellett mondanunk.

Új hobbi, feladat?

Mi az amit, eddig nem vagy csak ritkán csináltam? Fertőtlenítő bajnok vagyok. Kapásból fel tudok sorolni 5-6 fertőtlenítő márkát, azok kiszereléseit és a legjobb beszerzési forrásait. Kezet, eddig is mostunk, úgyhogy ez a rész könnyen ment. �  Igyekeztem betartani az ajánlásokat, saját magunk és idős szüleim érdekében is. Nem igazán volt túl sok szabadidőm, mivel vizsgaidőszakom volt, szakdolgozatot írtam és pluszban ott voltak a megnövekedett háziasszonyi teendők. Ez a három dolog volt nagyon más, mint korábban; az állandó főzés, fertőtlenítés és az otthonlét.

Van-e valamilyen vidám történeted?

A „karanténballagás”. A gimnáziumtól búcsúzó nagyfiunknak ballagást szerveztük otthon. Csinosan felöltöztünk, a szokásos ballagási énekeket énekelve, egymás vállát fogva vonultunk végig a házon és a teraszon. Virágcsokrok, lufik, könnyek és „meglepetésbarátnő” Majd ünnepi vacsora következett a teraszon, ahová szüleimet is meghívtuk. Őket a terasz túloldalára ültettük a kellő távolság biztosítása érdekében, de mégiscsak együtt voltunk.

Mit gondolsz a jövőről?

Mit gondolsz az utazásról? Itthoni nyaralást tervezünk, valószínű, hogy egy rövidebb biciklitúrát. Korábban még gondolkoztunk egy horvátországi utazásról, de a híreket követve, most inkább elhalasztjuk. Repülővel semmiképpen nem utazunk idén. Készülök lelkileg a második hullámra, de nem vagyok annyira megijedve mint márciusban voltam. Összességében pozitívan tekintek a jövőre. Bízom benne, hogy tudatosan készülve, jól megszervezve az életünket túl fogunk jutni a következő fertőzés hullámon is, egészségesen és lélekben megerősödve.