Edzés, kalács, segítségnyújtás

Nyugalmat áraszt, folyamatosan mosolyog, egyszerűen jó a közelében lenni. Csinos, ápolt, kedves. Utánzásra méltó, ahogyan felépítette az új életlét, beindította saját vállalkozásait. Egyszerre erős és nőies nő.

Mivel foglalkozol?

Logopédus vagyok, gyerekeket tanítok, időseknek tartok fejlesztő foglalkozásokat. valamint edzőként  csoportos órákat és személyi edzések keretében segítek a sportolni vágyó helybelieknek. Tavasszal egy hét alatt veszítettem el az összes munkámat. Az idősotthonba értelemszerűen nem mehettem, a gyerekeket is otthon tartották a szülők és természetesen a csoportos órákat sem lehetett megtartani

Pedig minden megpróbáltál, hogy minél tovább tudjunk együtt edzeni. Többször tartottál órát a szabad levegőn, a megfelelő távolságot megtartva csináltuk a „”vidám tengerészt” meg a hasizomgyakorlatokat.

Igen, de sajnos  kijött a rendelet, hogy ötnél többen nem tartózkodhatnak egy helyen, még szabad téren sem, úgyhogy ezek is elmaradtak. Én is megpróbáltam adni magamból, sok más emberhez hasonlóan. Készítettem edzésterveket a csoportnak, de azért ez tudjuk, hogy nem ugyanaz, mint amikor személyesen tudom motiválni őket. Hiányoztak a visszajelzések.

Hogyan változtak az érzéseid, ahogy telt az idő, vissza tudsz emlékezni rá?

Igen, emlékszem. Először én sem gondoltam, hogy ez egy ilyen méretű járvány lesz. Aztán ahogy jöttek a hírek, viszonylag hamar világossá vált számomra, hogy nem fogok tudni dolgozni. Sokkoló volt. Mivel elmaradtak a megszokott bevételek, így át kellett csoportosítani a kiadásainkat. Ez meglehetősen frusztráló volt. Egy pár nap alatt lehiggadtam, és elkezdtem „túlélési tervet” készíteni, olyat amiben megtaláljuk a helyünket ebben az új helyzetben. Szép lassan észrevettem, a jó dolgokat. Azt, hogy a digitális oktatást tanuló nagylányom rendszeresebben tanul, én pedig alhatok ameddig akarok. Ez valami hihetetlen nagy ajándék volt. Nyilván a tudat volt a fontosabb, mert ugyanúgy felkeltem reggel, mint korábban, csak valahogy kényelmesebben indult a nap. Kutyasétáltatással, hosszú kávézgatással. Minden nap edzettünk otthon a kertben. Többet tudtam foglalkozni a nagylányommal is meg magammal is.

A nyár folyamán visszaállt a „majdnem normális” rend.

Igen, újra elindultak az edzések, nagyon jó volt újra dolgozni, mert már nagyon hiányzott az egész napos aktivitás, nyüzsgés. Óvatosan, de utazgattunk országon belül. Őszintén örültünk a barátainkkal való együttlétnek, gyűjtöttük az élményeket. El tudtam utazni szüleim sírjához, időt szántam az emlékezésre. Töltődtünk napsütéssel, energiával, mert ugyanúgy benne volt a tudatunkban, hogy még nincs vége a nehéz időszaknak. Én már tavasszal is azt gondoltam, hogy ha lesz is második hullám, az másmilyen lesz. Így, hogy egyszer már átéltük, jobban fel lehet készülni a helyzetre. Bíztam és bízom benne, hogy tudok dolgozni, bár ebben a hitemben az utóbbi napok információ alapján egy picit meginogtam.

Fel hetet egyáltalán készülni erre, szerinted?

Igen. Lelkileg, fizikailag feltöltődve, kiegyensúlyozottan és nagy önfegyelemmel várom az őszi-téli időszakot. Mindezt a változó helyzethez kell majd alakítani. Ezt szerintem tudatosítani kell magunkban. Tanulni kell, elmélyedni dolgokban és tudomásul venni, hogy most ez a helyzet.  Ja és tervezni kell a COVID utáni időszakot. Ahol tudok segítek majd ismét. A közvetlen szomszédságban főleg idősek laknak. Tudom, hogy a legtöbbjüknek van családja, de valahogy úgy éreztem, hogy fel kell ajánlanom a segítségemet. Kell-e bevásárolni, kiváltani a gyógyszert vagy egyszerűen csak beszélgetni egy kicsit a kerítés két oldalán állva. Kiderült, hogy az egyik idős házaspár az önkormányzattal vette fel a kapcsolatot, és ott kért segítséget. Bíztattam őket, hogy ennek ellenére szóljanak, szükségük van valamire. Most még nem történtek a tavaszihoz hasonló szigorítások, de ha megtörténnek, akkor már rutinosan tudni fogom, hogy kinek, hogyan tudok segíteni.  Megint sütök majd nekik kalácsot, veszek újságot és kérdezem, hogy mire van szükségük.

Más ember lettél-e? Miben változtál?

Érdekes módon nekem a jelenlegi helyzetbékét, megnyugvást hozott. Kiegyensúlyozott, harmonikus vagyok. Sokat dolgozom, de úgy érzem, hogy ott vagyok ahol lennem kell. Áttétékeltem a fontos és kevésbé fontos dolgokat. Már tudom, hogy a fontos az nem egyenlő a sürgőssel..