Edzés, kalács, segítségnyújtás

Nyugalmat áraszt, folyamatosan mosolyog, egyszerűen jó a közelében lenni. Csinos, ápolt, kedves. Utánzásra méltó, ahogyan felépítette az új életlét, beindította saját vállalkozásait. Egyszerre erős és nőies nő.

Mivel foglalkozol?

Logopédus vagyok, gyerekeket tanítok, időseknek tartok fejlesztő foglalkozásokat. valamint edzőként  csoportos órákat és személyi edzések keretében segítek a sportolni vágyó helybelieknek. Tavasszal egy hét alatt veszítettem el az összes munkámat. Az idősotthonba értelemszerűen nem mehettem, a gyerekeket is otthon tartották a szülők és természetesen a csoportos órákat sem lehetett megtartani

Pedig minden megpróbáltál, hogy minél tovább tudjunk együtt edzeni. Többször tartottál órát a szabad levegőn, a megfelelő távolságot megtartva csináltuk a „”vidám tengerészt” meg a hasizomgyakorlatokat.

Igen, de sajnos  kijött a rendelet, hogy ötnél többen nem tartózkodhatnak egy helyen, még szabad téren sem, úgyhogy ezek is elmaradtak. Én is megpróbáltam adni magamból, sok más emberhez hasonlóan. Készítettem edzésterveket a csoportnak, de azért ez tudjuk, hogy nem ugyanaz, mint amikor személyesen tudom motiválni őket. Hiányoztak a visszajelzések.

Hogyan változtak az érzéseid, ahogy telt az idő, vissza tudsz emlékezni rá?

Igen, emlékszem. Először én sem gondoltam, hogy ez egy ilyen méretű járvány lesz. Aztán ahogy jöttek a hírek, viszonylag hamar világossá vált számomra, hogy nem fogok tudni dolgozni. Sokkoló volt. Mivel elmaradtak a megszokott bevételek, így át kellett csoportosítani a kiadásainkat. Ez meglehetősen frusztráló volt. Egy pár nap alatt lehiggadtam, és elkezdtem „túlélési tervet” készíteni, olyat amiben megtaláljuk a helyünket ebben az új helyzetben. Szép lassan észrevettem, a jó dolgokat. Azt, hogy a digitális oktatást tanuló nagylányom rendszeresebben tanul, én pedig alhatok ameddig akarok. Ez valami hihetetlen nagy ajándék volt. Nyilván a tudat volt a fontosabb, mert ugyanúgy felkeltem reggel, mint korábban, csak valahogy kényelmesebben indult a nap. Kutyasétáltatással, hosszú kávézgatással. Minden nap edzettünk otthon a kertben. Többet tudtam foglalkozni a nagylányommal is meg magammal is.

A nyár folyamán visszaállt a „majdnem normális” rend.

Igen, újra elindultak az edzések, nagyon jó volt újra dolgozni, mert már nagyon hiányzott az egész napos aktivitás, nyüzsgés. Óvatosan, de utazgattunk országon belül. Őszintén örültünk a barátainkkal való együttlétnek, gyűjtöttük az élményeket. El tudtam utazni szüleim sírjához, időt szántam az emlékezésre. Töltődtünk napsütéssel, energiával, mert ugyanúgy benne volt a tudatunkban, hogy még nincs vége a nehéz időszaknak. Én már tavasszal is azt gondoltam, hogy ha lesz is második hullám, az másmilyen lesz. Így, hogy egyszer már átéltük, jobban fel lehet készülni a helyzetre. Bíztam és bízom benne, hogy tudok dolgozni, bár ebben a hitemben az utóbbi napok információ alapján egy picit meginogtam.

Fel hetet egyáltalán készülni erre, szerinted?

Igen. Lelkileg, fizikailag feltöltődve, kiegyensúlyozottan és nagy önfegyelemmel várom az őszi-téli időszakot. Mindezt a változó helyzethez kell majd alakítani. Ezt szerintem tudatosítani kell magunkban. Tanulni kell, elmélyedni dolgokban és tudomásul venni, hogy most ez a helyzet.  Ja és tervezni kell a COVID utáni időszakot. Ahol tudok segítek majd ismét. A közvetlen szomszédságban főleg idősek laknak. Tudom, hogy a legtöbbjüknek van családja, de valahogy úgy éreztem, hogy fel kell ajánlanom a segítségemet. Kell-e bevásárolni, kiváltani a gyógyszert vagy egyszerűen csak beszélgetni egy kicsit a kerítés két oldalán állva. Kiderült, hogy az egyik idős házaspár az önkormányzattal vette fel a kapcsolatot, és ott kért segítséget. Bíztattam őket, hogy ennek ellenére szóljanak, szükségük van valamire. Most még nem történtek a tavaszihoz hasonló szigorítások, de ha megtörténnek, akkor már rutinosan tudni fogom, hogy kinek, hogyan tudok segíteni.  Megint sütök majd nekik kalácsot, veszek újságot és kérdezem, hogy mire van szükségük.

Más ember lettél-e? Miben változtál?

Érdekes módon nekem a jelenlegi helyzetbékét, megnyugvást hozott. Kiegyensúlyozott, harmonikus vagyok. Sokat dolgozom, de úgy érzem, hogy ott vagyok ahol lennem kell. Áttétékeltem a fontos és kevésbé fontos dolgokat. Már tudom, hogy a fontos az nem egyenlő a sürgőssel..

Nem értek a borokhoz"

Sokan még mindig csendesen a háttérbe húzódnak, ha egy társaságban borról van szó, azt gondolva, hogy "én nem értek hozzá".  A nagy áruházak polcai előtt is tétován állnak, hogy mit válasszanak. A borszaküzletbe pedig nem mernek bemenni, mert, hogy "azt sem tudom, hogy mit kérdezzek." Ismerkedjünk hát meg a borok világával együtt!

Hetente készítek nektek egy-egy borajánlót, a hétvégi ebédhez, vacsorához és "osztom kicsit az észt".  Bársonyos savak, frissen vágott fű, összetett ízkép és hasonló szakzsargon kifejezések helyett, egyszerűen, érthetően. Ha mégis belekerül, egy-két szakkifejezés, azt igyekszem megmagyarázni. Amikor értékelni szeretnénk egy bort, vagy egyszerűen csak emlékezni szeretnénk rá a jövőben, jól jönnek a profik által is használt mankók. Ilyenek a látvány, illat és ízjegyek és az borról alkotott összbenyomás feljegyzése. Ezekről majd bővebben a későbbiekben írok.

Aki komolyabban szeretne tanulni, annak javaslom, hogy rendeljen 1-2 palackkal (a beszerzésben segítek) és főzzön mellé valamit. A tapasztalatokat pedig megosztjuk egymással. A végére jó kis gasztronómiai kisokosunk áll majd össze. Remélem, hogy idővel, egyre komfortosabban mozgunk majd "borországban".

Figula, Zenit &More, 2020

„Kellenek az illatos borok, mert az emberek nagy részét ilyen borokkal tudjuk közel hozni a boriváshoz. Sokan a Figula Zenit&More-t kóstolva kedvelték meg borainkat és a borokat általában” - Figula Mihály, Balatonfüred.

Először ismerkedjünk meg a pincészettel: A Figula Pincészet egy nagyon szimpatikus családi vállalkozás, amelyet Figula Mihály† alapított 1993-ban és feleségével, majd fiaival vitt tovább. A családot és a szőlőt szeretettel nevelik. A Balatonfüreden és környéki dűlőkben elsősorban fehér szőlőt termesztenek. A termőhelyi sajátosságokat hangsúlyozó borok készítésére törekednek a jelenleg harminc hektáros birtokon, szigorú hozamkorlátozással dolgoznak. Számos hazai és nemzetközi díjjal ismerték el munkájukat, de számukra legfontosabb az, hogy a visszatérő borkedvelők mindig kiváló minőségű borokat és szolgálatást kapjanak. A szőlőfajták közül az olaszrizlingre fordítják a legnagyobb figyelmet, számos dűlőszelektált* tételt lehet kóstolni náluk. Ezúttal azonban egy másik szőlőfajtáról lesz szó.

*dűlőszeltált = válogatás, egy adott dűlőből/parcellából származó bor. Általában magasabb minőséget is jelent

Másodszor, nézzük a szőlőfajtát. A magyar ezerjó és a francia bouvier szőlők keresztezésével alkotta meg 1951-ben, a Pécsi Kutatóintézet egykori munkatársa Király Ferenc. Korán érik, illatos fajta.  

A Figula Pinészetnél ez a bor az adott évjárat első hírnöke. Szép, tiszta színével, parányi buborékokkal és a szüret illatával kezdi a bor a bemutatkozást. Vonzó, gazdag illatával összhangban van az íze, savai harmonikusak. Jó ár-érték arány, 2000 Ft körüli palackáron.

A Figula Pincészetnél múlt héten palackozták a bort, már kapható a webáruházban https://figula.hu/feherborok/figula-zenit-and-more_12 és hamarosan a Bortársaságnál is.  

Jó szívvel ajánlom mindenkinek ezt a bicajtúrát, aki egy sportos, ám gasztronómiai élményekben gazdag napra vágyik. Van egy-két szakasz, ami kicsit nagyobb sportértékkel bír, de összességében, kényelmes átlag 20 km/óra tempóban teljesíthető a táv. Jut idő „fröccs-stoppokra”, ebédre, kávéra, fagyira, vacsorára, fényképezgetésre, vitorlás nézegetésre is.

A szokások jó dolgok. Minden évben egyszer nyeregbe pattanunk barátainkkal, hogy körbe vagy félkörbe tekerjük a Balatont. Idén nyolcadszor. Mindig változtatunk egy kicsit az útvonalon. Múlt hévégére, egy kényelmes, 80 kilométeres „kétkerék-hajó-rév” túrát terveztünk. (A hozzáértők nyilván már nagyjából ki is találták az útvonalat.)

Balatonszárszóról indultunk Fonyódra, hogy elcsípjük a 11 órakor induló katamaránt a túlpartra. A körülbelül 22 kilométeres teljesen sík úton átbeszéltük az elmúlt hetek eseményeit, miközben elsuhantunk Balatonszemes, Balatonlelle, Balatonboglár kissé elhagyatott utcáin. A faluközpontokban nagyobb nyüzsgés volt, de a nyaralók nagy része már zárva volt. Felemlegettük a jó kis partmenti éttermeket, strand bisztrókat, kávézókat, borászatokat, ahová majd jövőre feltétlenül be kell térni: a Kistücsökbe, a Rock Burger Cirkuszba, és a Bujdosó Pincéhez Szemesen, az András Büfébe, a Vitorlás Étterembe, a Márton Cukrászdába, a Konyár és a Pócz Pincészetekhez Lellén. Balatonbogláron kihagyhatatlan Szekér Laci bácsi fagyizója és egy kicsit messzebb a Kislaki Bormanufaktúra.

Badacsony hegye uralta a látképet a hajóút alatt, de érdemes volt balra majd jobbra tekintgetni és számba venni az ismerős hegyeket: Szigligetet majd Gulács, Csobánc, Tóti-hegy, Ábrahámhegy kúpjait. Messze a távolban még a Hegyestű is kivehető.

Badacsonyban már sokkal nagyobb volt a nyüzsgés, mint a déli parton. A bennfentesek magabiztosságával magunk mögött hagytuk a tömeget és betértünk a Laposa Pincészet, Hableányába egy palack buborékra, hivatalos nevén: Laposa Pezsgő Brut. A pezsgő furmint alapú, tartályban erjedt. Nézegettük egy ideig az apró, vibráló buborékokat, kerestük, és megtaláltuk a citrusos illatokat majd mosolyogva kóstolgattuk.

Választhattunk volna egyéb megoldást is, például a Frissteraszt vagy az Istvándy Borműhely Teraszát. Ha több ideje van az embernek, akkor tehet egy kitérőt (kb. 5 km) Badacsonytördemicre a Skizo-hoz, ha ennél kicsit több ideje van, akkor a hegymagasi Szászi Birtokra. Mi ezt most kihagytuk, és tovább tekertünk Révfülöp felé.  A kerékpárúton több helyen is jelzik, hogy hol lehet feltekerni a Folly Arborétumhoz, és ha már ott vagyunk akkor a szomszédos Csendes Dűlőhöz egy kis balatoni panorámáért és egy-egy pohár finom kéknyelűért, olaszrizlingért, szürkebarátért.

Révfülöpön, a Gomba étteremben ebédeltünk, ahol a nagyon finom tárkonyos ragulevesből és pörcös túróscsuszából gyűjtöttünk erőt a hátralevő útra. Először, mondjuk csak egy megterhelő 50 métert tettünk meg, az egyik kedvenc pihenőhelyünkig, a Tat Kávézóig. A bevitt kalóriákat tovább növeltük, egy Tat és egy Melba fagylaltkehellyel és pár csésze kávéval. Néztük a sima vizet, a sirályokat, hattyúkat, vitorlásokat, a kényelmesen korzózó embereket.

És itt véget is ért a hedonista túra északi parti szakasza, mert innen már egyfolytában tekertünk a Tihanyi révig, kb. 35 kilométert. Lett volna még ötletünk további megállók beiktatására, de azért mindennek van határa. A mi időnknek és kapacitásunknak is. Balatonszepezden, Zánkán, Balatonakalin, Balatonudvarin át haladtunk fel-le a kerékpárúton és elcsíptük a 6 órakor induló kompot Tihanyban.

Innen már hazai pályán tekertünk Balatonföldvárig, ahol a kikötő bejáratánál található Csigaház Kisvendéglőben fejeztük be a napot, stílusosan egy déli-parti IKON rozéval.

Számtalan kerékpáros-csapattal találkoztunk útközben. Pont aznap volt, egyébként a XXI. Balaton körverseny első napja. Mi tudatosan az ellenkező irányba indultunk, de azért így is volt egy-két izgalmas „szembejövő forgalom helyzet.” A kerékpárút minőségével kapcsolatban azért tudnék kevésbé szalonképes mondatokat megfogalmazni, de maradjunk annyiban, hogy a kiszélesítését és felületjavítását valamennyi kerékpáros és nem-kerékpáros üdvözölné.

Reméljem, hogy lesz még biciklizésre alkalmas idő az ősszel, és utánunk tudjátok csinálni a túrát. A hajó és komp menetrendeket mindenképpen ellenőrizzétek előtte. https://www.fonyod.hu/hu/hasznos-informaciok/kultura-4/haj%C3%B3 https://balatonihajozas.hu/szantod_tihany_kompjarat

Tusika

Jelen van, de úgy, ahogy csak kevesen tudnak. Ha egy társaságban vagy vele, rövid időn belül biztosan mellé keveredsz és ott is maradsz. Hallgatni akarod, érezni a kisugárzását, bekerülni a „köreibe”. Mindig elegáns, csinos úrinő. Reumatológus, fizikoterápiás szakorvos, de az Akupunktúrát, a Manuálterápiát, Gyógynövényeket, a Milánói Guna terápiát, Frekvencia terápiákat is alkalmazza gyógyítómunkája során.  Holisztikus orvoslással foglalkozik, Szimbólumterápiával, Hypnózissal, NLP-vel segít, hogy „jó útra” térjen a lelkünk.

Hogy élted meg a karantént?

Nagyon érdekes időszak volt. Váratlanul ért. Az első napokban tétova voltam, kerestem a helyem ebben a helyzetben. Az elmúlt több mint húsz évben volt egy állandó ritmusom. Reggel felkeltem, bementem a rendelőbe, késő délutánig dolgoztam, majd boldogan, feltöltődve indultam haza. Hálás vagyok, hogy ezt a munkát végezhetem. Nagy hirtelen időmilliomosok lettünk, és ezzel párhuzamosan előkerült egy csomó új feladat. A harmadik nap észrevettem, hogy teljesen szétfolyt a napom, nem volt ritmus. Utána nagyon tudatosan, ugyanúgy felkeltem felöltöztem, mintha dolgozni mentem volna. Szükségem volt néhány napra, hogy megtanuljam párhuzamosan végezzek dolgokat. Rájöttem például, hogy főzés, vasalás közben kiválóan lehet híreket hallgatni, videókat nézni. Ja, és minden nap fertőtlenítettem. Mi már a veszélyeztetett korosztályhoz tartozunk, bár én tudtam, hogy nem fogok megfertőződni, de Sándorra nagyon vigyáztam.

Hogyan és honnan szereztél információt?   

Próbáltam több forrásból tájékozódni. Orvosként, mindenképpen nyomon kellett követnem a történéseket.  A hazai mellett hiteles külföldi, szakmai intézeteket követtem.

Tudtál dolgozni?

Nem gondoltam volna, hogy on-line is lehet terápiát tartani. De lehetetett. Először telefonon beszélgettem a betegeimmel, majd skype-on. Nem hittem, hogy a működhet így egymástól távol. Aztán rájöttem, hogy lélekben kell, hogy együtt legyünk, nem feltétlenül szükséges a fizikai jelenét. A tudatalatti pedig úgyis tudja, és dolgozik, ha segítséget kap. Sokan hívtak, tanácstalanok, kétségbeesettek voltak. Először mindenkinek ezt tanácsolatam, hogy ne essenek ki a ritmusból. Ne maradjanak délig pizsamában, tegyenek úgy, mintha elmennének otthonról! Nem szabad hagyni magunkat szétesni sem fizikailag, sem érzelmileg. A testmozgás fontosságára is felhívtam a figyelmüket. "Tessék felmenni a lépcsőn, napont többször, akkor is, ha nincs miért, a vérkeringés és izommozgás frissítése érdekében és ha megoldható kimenni a friss levegőre!"

Mi érdekelt leginkább?

Legjobban az a kérdéskör vonzott, hogy más emberek, hogyan reagálnak erre a helyzetre? A karantén első hetében mindenki segíteni, adni akart magából. Orvosok, pszichológusok, zenészek, színészek, jógaoktatók. Számos kutatás megállapítja, hogy az emberek nagyjából négy hétig tűrik a szeparációt. Utána az immunrendszerünk elkezd gyengülni. Megfigyeltem, hogy az ötödik hétre ezek a lelkesítő emberek egy picit elcsendesedtek, elfásultak. Szükségünk van a szociális érintkezésre, a fizikai érintésre, élményekre. Én is figyeltem magamat, hogy mit érzek? Két napig nem igazán tudtam, hogy merre tovább.

Új hobbi, feladat?

Nem volt időm új dolgokat kipróbálni. Vagy de mégis, a délutáni alvást. Valamikor április végén az egyik ebéd után lepihentem egy fél órára, amit amikor dolgozom, nem engedhetek meg magamnak. Olyan boldogan, kiegyensúlyozottan ébredtem és rájöttem, hogy igenis megengedhetem magamnak ezt a luxust. nem KELL mindig csinálni valamit. Jó egy kicsit SEMMIT csinálni, pontosan úgy mint Róbert Gida.

Mit gondolsz a jövőről?

1974-ben kezdtem Asztrológiát tanulni. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai számomra is egyértelművé tették, hogy az Univerzumban rend, törvények, szabályszerűségek uralkodnak, és ennek következtében kiszámíthatóság. Ezt az évet sorsfordító évnek nevezik, és már régen vártuk, és tudtuk, hogy nem lesz egyszerű. De minden, ami történik (a karanténok is) a befelé fordulásra, önmagunkkal való szembenézésre, változásra kényszerítenek. Sem az egyéni ember, sem az emberiség nincs most könnyű helyzetben, mert a régi minták már nem működnek, és az újak, a jobbak, magasabb szellemiségűek még nem alakultak ki.

Most születnek meg az új rendszerek, a fizikai világban, és az új ember a szellemiségben. Az emberi faj most teszi meg a „nagy ugrást” a tudatosodásban. A 80-as évek óta figyelemmel kísérem a lélek, a tudat kinyílását, spirituális fejlődését. Most tényleg nagy kozmikus lehetőség áll rendelkezésünkre! December 21-én, a téli napforduló idején kezdődik, a Halak világkorszak után a több, mint 2000 évig tartó Vízöntő világkorszak. Ezen a napon különleges bolygókonstelláció lesz az égen, a Vízöntő zoodiákusban. Ilyen bolygóállás Krisztus születésekor volt, a Halak jegyében. Ez fantasztikus, hogy egy ilyen korszakváltásnak lehetünk a tanúi! Ez az egész 2020-as év, az összes nehézségeivel, kemény megpróbáltatásaival, különleges bolygókonstellációival ezt készítette elő.

A Vízöntő a magasabb szellemiségről, a tudatosodásról, és az új ember megszületéséről szól, aki szeretetteljes, segítőkész, nyitott szívű-és elméjű, okos. Akinek érték az összetartozás, a családdal, és a humán faj nagy családjával. Aki megóvja a Föld nevű tündérszép, csodálatos kis bolygót, mindannyiunk otthonát.

Mindenünk adott hozzá, hogy mindez ne csak utópia maradjon!

Hiszem, hogy jobb emberekként jövünk ki ezekből a befelé tekintésre kényszerítő karantén helyzetekből, mint akik bementünk. Olyanok, akik örülünk az egyszerű dolgoknak, a napsütésnek, a rigóknak a kertben és főleg egymásnak. Hiszem, hogyha sokan akarjuk, és megteszünk ezért mindent, sikerülni fog!

Nagy mosollyal fogad. Büszkén vezet végig kis „birodalmán”. Több fronton is helytáll. Egy kétéves kislány édesanyja, és emellett saját vállalkozását irányítja. Rendezvény helyszínt üzemeltet a belvárosban a Kálvin tér közelében. Az Y generációra jellemzően energikus, okos, kreatív és pozitívan várja a jövőt.

Hogy vagy Zsófi?

Szerencsére mindenki egészséges a családban, köszönöm szépen, jól vagyunk. Könnyen alkalmazkodom új helyzetekhez, úgyhogy eleinte duzzogva ugyan, de tudomásul vettük és nagyobb zökkenők nélkül átvészeltük az elmúlt hónapokat. Sokat voltunk a szüleimnél, akik a Budapest környéki agglomerációban élnek. Vettük egy kis telket a Duna mellett, rendszeresen jártunk oda kertészkedni. Örülök, hogy ismét visszatért az élet a közel megszokott kerékvágásba, jó újra jönni-menni, találkozni a barátainkkal. Boldog vagyok, hogy újra szervezhetem a rendezvényeket. Igyekszem összeegyeztetni az otthoni teendőimet a munkámmal.  Sok segítséget kaptam és kapok szüleimtől, testvéreimtől.

Hogyan teltek a napjaid a karantén alatt?

Az első hónap, minden szempontból egy kicsit megterhelő volt. Egy nagy nemzetközi konferencián dolgoztunk már hónapok óta, de sajnos lemondták a szervezők a vírushelyzet miatt. Csalódott és picit dühös voltam. A rendezvényekkel kapcsolatban nagyon hamar vezették be a korlátozásokat, úgyhogy az első sokk után a belenyugvás következett, mint sokunknál. Túl sokat nem értem rá sajnálni magamat, hiszen egy kétéves mellett ezres fordulaton kell pörögni, mert játszani márpedig kell. Sokat, újat vagy éppen századik alkalommal, ugyanazt. Élvezetes volt, hogy ilyen sokat figyelhettem rá. Le kellett kötni az energiáit, minden kreativitásomra szükség volt. Természetesen nehezen értette meg, hogy miért nem lehet a megszokott játszótérre menni, miért vesz fel Anya egy ilyen furcsa fehér valamit a szája elé. Folyamatosan hozta a cipőjét meg a sapkáját, indulni akart sétálni. Néhányszor sikerrel járt….

Van egy vicces történetem ezzel kapcsolatban

Amikor már szabadabban lehetett mozogni, kirándultunk a Balatonhoz. Séta közben Dóri hirtelen, minden előjel nélkül becélozta a tavat és máris ott libegett a móló szélén, mi ketten utána. Lepergett előttem, a kép, amint a csuromvizes gyereket halászom ki a tóból. A kacsák és hattyúk eközben kiváncsian várták a fejleményeket. Mi nyilván rohantunk, kiabáltunk. A kabaréba illő jelenetet azzal sikerült megfejelni, hogy a csuromvizes gyerek mentése közben még a telefonomat is beejtettem a tóba. Adott pillanatban azért ezt nem találtuk annyira viccesnek, csak most így utólag. Szóval, ilyen jó kis programjaink voltak.

Mi hiányzott a leginkább?

A nyüzsgés, az ingerek, a megszokott rutin, a találkák a barátaimmal, az első tavaszi teraszos bulik, koncertek. az ügyfelek, a jól megszervezett rendezvény utáni megelégedettség érzése. De ott volt az ajándékba kapott idő, ami szinte azonnal átalakult „Dóri idővé”. Olyasmit kellett kitalálni, amiben a kisasszony is részt vehetett. A kertészkedés jó megoldásnak tűnt. Paradicsomot, répát termesztünk, nagyon élveztük, a kétkezi munkát és azt, hogy látható eredménye van a ténykedésünknek.

Terveztek-e valamilyen utazást?

A Balatonhoz és Horvátországba készülünk, messzebbre egyelőre nem. Nagyon boldogok leszünk ezekkel a programokkal, hiszen pár hónapja még nagyon bizonytalan volt minden. A sok nyomasztó hír mellett, nem is voltunk olyan „tervezgetős” hangulatban.

Mit gondolsz a jövőről?

Sokan a második fertőzéshullám előszelét érezve, mindenképpen óvatosabbak. A munkát illetően vannak már őszre érdeklődések, foglalásaink. Mi nagyon rugalmasak vagyunk. Normál körülmények között is 2 héttel korábban még le lehet nálunk mondani a programokat, de most még ennél is rövidebb határidőt biztosítunk. Magánemberként azt gondolom, hogy idővel, nagyjából vissza fog térni a régi világ. Nagy változásokra nem számítok. Egy-egy új szokás valószínű, hogy velünk marad, de az emberek hamar visszaszoknak majd a jóba, amikor már meglesz a védekezési lehetőség a vírus ellen.

Más ember lettél-e? Miben változtál?

A mi generációnk szerintem kifejezetten jól alkalmazkodik a változásokhoz. Hamar tudomásul vettük az új helyzetet és kihoztuk belőle a maximumot. Annak ellenére mondom ezt, hogy különösen megdöbbentő volt ez számunkra, hiszen eddigi életünkben nem találkoztunk még olyan helyzettel, amely fenekestől felforgatta a világunkat. Mi az, hogy nem ugorhatok le egy kávéra a barátnőmmel?  Miért nem mehetünk át egymáshoz? Hogyhogy nem mehetek a boltba, csak délután? Nyilván megértettük, az okokat, és be is tartottuk a szabályokat, de nem volt azért túl könnyű.

Bízom benne, hogy megerősödve, újult energiákkal jövünk ki ebből a mostani helyzetből.

A Csendes dűlőben minden egyben van. A nagy kérdés, mindössze annyi, hogy melyik asztalhoz üljünk le? A lugasba, netán a szőlőtőkék mellé vagy picit távolabb, ahonnan tökéltes kilátás nyílik Badacsony hegyére?  A női kéz nyoma mindenhol jelen van; a padok, székek, asztalok, függönyök elhelyezésében, a virágágyások színkavalkádjában, a kövekben, a talicskában a teraszra vezető dűlőúton.

Vannak szóösszetételek, amelyeknek csak együtt van értelmük. Ilyen a badacsonyi kéknyelű is. 

A Csendes Dűlőben nagy figyelmet fordítanak erre a jellegzetesen badacsonyi fajtára. Frissen kellemesen üdít, de többéves érlelés után mutatja meg igazi arcát. Jelenleg 3 évjáratot lehet kóstolni a káprázatos kilátással bíró teraszon. Most először készült fahordós kéknyelű, a 2017-es évjáratban. Ha több évjáratból származó kéknyelűt szeretnél kóstolni, irány Badacsonytomaj!

A kéknyelű mellett további tüzes, testes, zamatos borok, mint a olaszrizling, hárslevelű és szürkebarát színesíti a választékot. A teraszon helyi kistermelők konyhájából, kertjéből kerülnek a harapnivalók. Saját készítésű szörpökkel kínálják az alkoholt nem fogyasztó és kisgyerekes családokat.

Köszönik jól vannak, az öreg présházak, a csend és nyugalom harmóniájában. A szőlőbirtok egyébként közel 50 éve van a Molnár család tulajdonában, ma 3 hektárnyi területen folytatnak ökológiai szőlőtermesztést a kisörsi szőlőhegyen. Ősszel, csütörtöktől vasárnapig vannak nyitva délelőtt 11 órától este 8-ig. 

Molnárné Tóth Beáta szavai világosan visszatükrözik a tulajdonosok világról alkotott hitvallását.

„A történetünk egy láncfüzér, amelynek első szeméBorkóstolót Édesapám fűzte fel, amikor megvásárolta ezen a jó Isten teremtette gyönyörű vidéken ezt a kis birtokot 1971-ben. Dóra lányom Édesapjával tovább építettük, szépítettük, bővítettük a helybéli Sikos család segítségével, akik a szőlőt művelik szeretettel, türelemmel. A helyi mestert is szeretném megemlíteni, mint egy következő láncszemet. Minden, ami itt látszik, a kövek, a kis teraszok, beugrók, a faépítmények az Ő keze munkáját dicséri. A kollégáink odaadó munkája nélkül sem lennénk azok, akik vagyunk. Maximálisan képviselik azt a szellemiséget, amit mi szeretnénk. És így el is készült a láncunk, amit szeretnénk mindenkinek megmutatni, aki hozzánk látogat.”

Aki hosszasabban kívánja átélni a nyugalmat, a természet és az ember harmóniáját, élvezni a szépséges tájat, megszállhat a vendégházban, ahonnan szintén lélegzetelállító a balatoni panoráma.

Jó szívvel ajánlom a hazai csodákat keresőknek, ha Badacsony környékére utaznak.

Magdaléna

„Gaudeamus igitur”és fertőtlenítőszerek

Kiegyensúlyozott, megbízható, nyíltszívű, szociálisan érzékeny, háromgyerekes édesanya, feleség, friss mentálhigiéniás szakember. Komoly karrierváltáson van túl. Az elmúlt 25 évben külkereskedőként dolgozott egy sikeres magyar vállalatnál. Ma adományt gyűjt és rendezvényt szervez a Bátor Tábornál.  Amíg lehetett,  gyermekotthonokba járt mint önkéntes mesélő. A karantén alatt szerezte meg  harmadik diplomáját a SOTE-n, amivel régi álma vált valóra, mentálhigiénés szakember lett.

Hogy élted meg a karantént?

Az első két hónapot határozottan jól. Nagy kamasz gyermekeink vannak, akik „normál” esetben már önállóan jönnek-mennek, indítják saját kis életüket. Úgy éreztem, hogy kaptam egy utolsó ajándékot, hogy így öten ilyen sokat együtt lehettünk. Két hónap után azért már kezdett monoton lenni az életünk, sok volt az otthonlétből.

 Hogyan teltek a dolgos „karanténos” hétköznapok?

Megnyertem a „tűzhely őrzője” címet, együtt a szakács, konyhalány, takarítónő, árubeszerző munkaköröket is. Ugyan nem kellett a gyermekeim kezét fogva lemerülnöm a digitális oktatás mélységeibe, cserébe a saját munkámat én is on-line végeztem. Egyszerre volt a házban két home-office és három digitális iskola. Több zoom meeting, skype megbeszélés és viber konferencia zajlott egy időben. Néha csodálkoztunk is, hogy bírják ezt a rendszerek. Nyilván a korábbi feladatköreim, mint kutyasétáltató, programszervező és lelki tanácsadó megmaradtak.

Mi hiányzott a leginkább?

A különböző szabadidős programok hiányoztak. Ritkábban láttam a szüleimet, testvéremet. A nagy találkozások, beszélgetések a barátainkkal, a színház, mozi, a hétvégi kiruccanások szintén. Az utazás is nagyon hiányzott. A tavaszi szünetre tervezett kirándulásunkat, sajnos le kellett mondanunk.

Új hobbi, feladat?

Mi az amit, eddig nem vagy csak ritkán csináltam? Fertőtlenítő bajnok vagyok. Kapásból fel tudok sorolni 5-6 fertőtlenítő márkát, azok kiszereléseit és a legjobb beszerzési forrásait. Kezet, eddig is mostunk, úgyhogy ez a rész könnyen ment. �  Igyekeztem betartani az ajánlásokat, saját magunk és idős szüleim érdekében is. Nem igazán volt túl sok szabadidőm, mivel vizsgaidőszakom volt, szakdolgozatot írtam és pluszban ott voltak a megnövekedett háziasszonyi teendők. Ez a három dolog volt nagyon más, mint korábban; az állandó főzés, fertőtlenítés és az otthonlét.

Van-e valamilyen vidám történeted?

A „karanténballagás”. A gimnáziumtól búcsúzó nagyfiunknak ballagást szerveztük otthon. Csinosan felöltöztünk, a szokásos ballagási énekeket énekelve, egymás vállát fogva vonultunk végig a házon és a teraszon. Virágcsokrok, lufik, könnyek és „meglepetésbarátnő” Majd ünnepi vacsora következett a teraszon, ahová szüleimet is meghívtuk. Őket a terasz túloldalára ültettük a kellő távolság biztosítása érdekében, de mégiscsak együtt voltunk.

Mit gondolsz a jövőről?

Mit gondolsz az utazásról? Itthoni nyaralást tervezünk, valószínű, hogy egy rövidebb biciklitúrát. Korábban még gondolkoztunk egy horvátországi utazásról, de a híreket követve, most inkább elhalasztjuk. Repülővel semmiképpen nem utazunk idén. Készülök lelkileg a második hullámra, de nem vagyok annyira megijedve mint márciusban voltam. Összességében pozitívan tekintek a jövőre. Bízom benne, hogy tudatosan készülve, jól megszervezve az életünket túl fogunk jutni a következő fertőzés hullámon is, egészségesen és lélekben megerősödve.

Dzsindzser,

Május közepén beszélgettünk, amikor már Budapesten is lazultak a karanténos szabályok, lassan nyíltak a teraszok, a szabadtéri helyek. Az egyik belvárosi „street food” udvaron ültünk le, ebéd időben. Jó volt ott lenni, bár furcsa, elhagyatott volt a mindig nyüzsgő tér.

Egy jelenség. Vidám, jó humorú, jó „beszélőkével” megáldott ifjú hölgy, korosztálynak jellemző határozottságával alkot véleményt a karantén helyzetről. Alkalmazkodott az adott helyzethez, kicsit duzzogva, de fegyelmezetten.

Hogy vagy?

Köszönöm összeségében jól vagyok. Két hónappal ezelőtt az előző mondat közepén egy nem szó is szerepelt volna. Eleinte dühös voltam, értetlenül álltam a helyzet előtt. Frusztrált, hogy nem tudtam folytatni a megszokott módon az életemet,  nagyon bizonytalan volt minden. Semmire nem volt válasz. Nyilván próbáltam pozitív lenni, de nem mindig sikerült.

Budapest belvárosában lakunk, gyalogos távolságra a szórakozóhelyekhez, mozikhoz, színházakhoz. Sokkoló volt látni az üres utcákat, a lehúzott redőnyöket és a maszkos embereket.

Hogy telt a karantén ?

Aggódtam a nagyszüleimért, de tudtam, hogy rendben vannak. Nem is találkoztam velük március közepe óta. A szüleimmel rendszeresen találkoztunk, a megfelelő óvintézkedések betartásával. Végig home office-ban dolgoztam, mind a mai napig. Marketing brand manager vagyok egy multinacionális cégnél. Nálunk ez év eleje mindig tele van tervezési feladatokkal. Sok előadást készítettem és tartottam on-line. Végül is az első hetekben többet dolgoztam otthon, mintha bent lettem volna az irodában. Próbáltuk kihozni a maximumot az adott ingerszegény helyzetből. Átálltunk az otthonlét módra, tartottunk kávészüneteket, „lementünk” az étkezőbe ebédelni, ápoltunk a növényeinket a „gangkertészetünkben”. Chili paprikánk, eprünk és paradicsomunk is van. Amint lehetett, kimerészkedtünk sétálni, biciklizni. Elkezdtünk a Margitszigetre járni, futni.

Mi hiányzott a leginkább?

Nem tudtam találkozni a családommal, barátaimmal. A szabadtéri programok nagyon hiányoztak, Kvíz estekre jártunk rendszeresen, ami most szintén kimaradt és egy külföldi utunkat is le kellett mondani. Ez külön fájó pont vont. Azonnal átálltunk az on-line „találkozásokra” a barátainkkal de azért az nem volt az igazi. Mivel mindannyiunkkal ugyanaz „nemtörtént” így egy idő után picit kínossá váltak a beszélgetéseink. Ekkor találtuk ki a filmklubot. Mindenki ajánlott egy filmet és azt a következő héten megbeszéltük. Néztünk „nagy elmaradásokat” mint például a Taxisofőrt, de egy régi David Lynch filmet is.

Új hobbi, feladat?

Nagyon sokat főztem és sütöttem. Egyébként is szeretek új hozzávalókkal kísérletezni, recepteket kipróbálni. Krémekkel, krémlevesekkel és zöldséges, rakott egytálételekkel bővítettem a repertoáromat. A bulguros rakott brokkoli, tojásos sajtos öntettel, sült csirkemell csíkokkal például az egyik legjobban sikerült alkotásom. A kenyérsütésre nem csúsztam rá, de még eljöhet ennek az ideje, mert kaptam egy fantasztikus robotgépet a karanténos születésnapomra, úgyhogy megvan a motiváció. Gyerekkoromban nagyon szerettem „kézműveskedni”, rajzolni, úgyhogy rendeltem ceruzákat és több színezőt. Teljesen kikapcsolt a színezés, elfeledkezhettem a bezártságról.

Mit gondolsz a jövőről?

Pozitívan tekintek a jövőbe. Bízom benne, hogy túl vagyunk  az első sokkon, így felkészültebbek leszünk, ha újra lecsap a vírus. Az utazásokkal kapcsolatban inkább mi is belföldi programokban gondolkozunk. Nem félek attól, hogy elkapom a fertőzést. A bizonytalanságtól tartok itt is. Mi van , ha amíg külföldön vagyunk elszabadul a járvány és karanténba kerülünk egy idegen országban? közeljövőben tervezünk egy horvátországi nyaralást. Már nagyon jó lenne egy kicsit máshol lenni! Az elmaradt márciusi túránkat is szeretnék bepótolni.

Más ember lettél-e? Miben változtál?

Azt gondolom, hogy ez nem egy normális helyzet, ahogyan most élünk. Még mindig itthonról dolgozom, ami szerintem nem optimális. Szerintem még nem ért véget a járvány, így nehéz múlt időben véleményt alkotni. Megpróbáltam fejben rendbe tenni, hogy mi az igazán fontos.  Apróbb dolgokban változtam – ami lehet, hogy a koromból fakadóan – egyébként is megtörtént volna. Türelmesebb lettem,  jobban odafigyelek az egészségemre, arra, hogy mit eszünk. Bízom benne, hogy összességében hamarosan történelemként emlegethatjük majd ezt az időszakot.

Ez a bejegyzés-sorozat azért született, mert már régóta olthatatlan vágyat éreztem arra, hogy, megörökítsem a környezetemben élő hölgyeket. Nem celebek, nem tolják magukat az előtérbe, egyszerűen csak értékesek.

(NEM) mindennapi nők mesélnek az elmúlt néhány hónapról. Néhány gondolatukról biztosan magunkra ismerünk. Teszik a dolgukat, helytállnak, „szolgálnak és védenek”. Okosak, kedvesek, viccesek. Van köztük csendesebb, harsányabb, visszahúzódóbb, vagányabb, de mindannyian egyediek és szilárd bástyái családjuknak.

A mostani helyzet jó lehetőséget adott arra, hogy átbeszéljem velük az élet fontos dolgait azt, hogyan élték meg életük egyik legnehezebb, legfurcsább időszakát. Számomra nagyon tanulságos volt, begyűjteni az emlékeiket, mélyebben megismerni a gondolataikat.

Adrienn

A "hajléktalanba hajló" kismalac esete

Kedves, vidám, visszafogott, nagyon figyelmes. Bármikor találkozunk, széles mosollyal fogad. Mindig talál rajtam valamit, amit megdicsérhet. Ki ne szeretne ilyen barátnőt?  

Hogy vagy?

Köszönöm, jól vagyok, mert békében, harmóniában, szeretetben és persze egészségben élek. Hiszem, hogy a gyerekeinkre fordított percek, órák mélyen beégnek az emlékezetükbe és bízom benne, hogy most ebben az időszakban sikerült egy nagy puttonnyal hozzátenni az eddigi örökséghez, még jobban feltölteni a szeretettankjukat.

Hogyan teltek a dolgos „karanténos” hétköznapok?

Mint a legtöbb Édesanya, a karantén alatt voltam tanár, szakács, lelki tanácsadó, árubeszerző, takarítónő.... és a férjem munkáját segítve könyvelő. Nagy élmény volt reggelente kutyákat sétáltatni barátnőmmel a gyönyörű környékbeli szőlődombokon, új családtagunkkal: egy tüneményes kislány Golden retrieverrel.

Mi hiányzott a leginkább?

A legjobban a Nagymamám hiányzott, aki idősotthonban lakik és sajnos nem lehetett látogatni.Igyekeztünk telefonon tartani benne a lelket, de a szívem szorult el, akárhányszor beszéltünk, hogy mennyire magányos volt. Szerencsére most már túl vagyunk ezen a nehéz időszakon. 

Sajnáltam a kisfiamat, hogy nem találkozhatott a társaival, nem járhatott edzésekre. A lányaimat, akik otthonról végezték saját egyetemi félévüket, hősiesen helytállva annak ellenére, hogy nem élhették az egyetemisták szabad életét. Hiányzott még az utazás, az edzések, a mozi és a színház.

Új hobbi, feladat?

Kenyeret sütni még nem tudok, de sok új receptet kipróbáltam, amit igazán értékelt a család. Nem spájzoltam be élelmiszerből, valahogy éreztem, hogy odáig nem fog elfajulni a helyzet.

Jó lett volna megtanulni festeni vagy zongorázni vagy akár a polcomon várakozó könyvek egyikét kiolvasni. Viszont felelevenítettem régi verseket, a gyerekeknek köszönhetően megismertem néhány jópofa „influenszert” akiken hatalmasokat nevettünk és az angol nyelvleckékkel is elég intenzíven haladtam.

Mesélj el egy vidám emléket!

Sok vicces történetem van, de amit soha nem fogok elfelejteni, az a kutyákkal kapcsolatos. A barátnőm zsivány kutyája szokásához híven nekilódult a mezőnek és eltűnt. Miközben azon tanakodtunk, hogy honnan fog előkerülni, egyszer csak a patak partjáról, a gyönyörű hófehér kutya helyett egy tetőtől talpig csutakos, „hajléktalanba” hajló fekete kismalac jelent meg. Hosszú percekig kacagtunk és azóta is hangosan felnevetek, ha eszembe jut.

Mit gondolsz a jövőről?

 A jövő szerintem egy jó ideig más lesz, mint korábban, remélem, hogy az emberek nem lesznek annyira rabjai a fogyasztói társadalomnak. Az igazi értékekre koncentrálnak majd segítik, támogatják egymást, és nem az új kütyükben, tárgyakban lelik boldogságukat. Jó lenne, ha mindannyian jobban odafigyelnénk a Földre, kevesebbet pazarolnánk, jobban értékelnénk a már meglévő dolgainkat.

Egy újabb, kellemes túrát ajánlunk figyelmetekbe. Ezúttal a Komárom-Esztergom megyei kerékpárutakat koptattuk, Tatabányától a Dunáig, többnyire az Által-ér mentén. A folyó, a Vértesben ered és Dunaalmásnál folyik be a Dunába. Szinte végig sík terepen lehet megtenni ezt az általunk lejárt, 50 kilométer körüli utat. Emelkedőt csak az talál, aki nagyon keres, mondjuk a közeli Gerecse hegységben. Mi most azonban jó messziről elkerültük az összes emelkedőt. 

Tatabányáról indultunk, a nemrégiben átadott Tatabánya-Tata kerékpárúton. Ezt a közel 7 kilométeres szakaszt választották idén az év kerékpárútjának. Természeti szépségét tekintve mi nem biztos, hogy rá szavaztunk volna, de az tény, hogy nagyon jó minőségű és biztonságos. Kisgyerekes családok és lelkes amatőr bicajosok számára is ideális.

Köszöntünk Samunak, a vértesszőlősi előembernek, majd tovább tekertünk az új bicikli úton. Nemsokára megérkeztünk Tatára, az Öreg-tó partjára. A tavon néhány széllovas és SUP-os harcolt az elemekkel. Rendkívül szeles idő volt cserébe gyönyörűek voltak a színek és a kontúrok. Sokan kerékpároztak, sétáltak. A tóparton lehet csónakot, kajakot, SUP-ot, kerékpárt bérelni, vagy nagyobb csapatoknak sárkányhajót. 

Szép, rendezett környék fogadott bennünket. Végig tekertünk a hangulatos tóparti sétányon. A platánsor alatt meghúzódó csinos éttermek és kávézók mellett haladtunk el, a csónakház és a Hilltop Neszmély @fröccsterasztata mellett. Legközelebb, amikor Ti is jöttök, ide feltétlenül beülünk.

Közben megcsodáltuk a tó körüli történelmi épületeket, a Tatai várat (az 1300-as évek végén kezdték el építeni, megtudtuk, hogy Zsigmond király és Hunyadi Mátyás kedvenc nyaraló helye volt) az Esterházy család kastélyát, és az Eötvös József Gimnázium épületét.

A túloldalon egy másik világba csöppentünk. Nagy élmény volt a tó túloldalán megbúvó elvarázsolt ligetes, bujazöld, érintetlen szakasz. A 7,2 kilométeres tókör után, a nádas, zsombékos mocsárvilágot hátrahagyva visszatértünk a platánsorra és a #Pikant étterem gyönyörű panorámás teraszán álltunk meg ebédelni.

Tata eleven ugyanakkor elegáns város számos további izgalmas „néznivalóval”. A kerékpártúra jól kiegészíthető egy városnéző programmal. Érdemes megnézni a Kálvária kápolnát, a Szent Kereszt Plébániatemplomot (mindkettő Fellner Jakab alkotása) a jellegzetes vízi malmokat, a Kamalduli-házat, az angol kertet és esetleg a közeli Agostyáni Arborétumot.

Egy picit megpihentünk a Duna partján, Dunaalmásra beérkezve. Szép széles itt a folyó, csodaszép sárgás-zöldes virágtakaró fogadott a parton. Legközelebb majd hosszabb időt kell itt tölteni, lelassulni, megcsodálni a madarakat, élvezni a látványt. Az esőfelhők azonban veszélyesen közelítettek, úgyhogy tempósan visszatekertünk Tatabányáig.

Időszűke és az állandóan viharral fenyegető sötét felhők miatt mi azonban most tovább tekertünk a „szalagos” kerékpárúton Dunaalmásig, nagyjából 12 kilométert. Itt is végig kifejezetten jó minőségű utakon lehet kerékpározni a jó ütemben kanyargó aszfalton, nézegetve a hullámzó mezőket és a lecsapni készülő ragadozó madarakat. Lazán, kényelmesen vagy gyorsan, sportosan is teljesíthető a táv. Nyoma sem volt tömeges biciklis csapatoknak.

Egy picit megpihentünk a Duna partján, Dunaalmásra beérkezve. Szép széles itt a folyó, csodaszép sárgás-zöldes virágtakaró fogadott a parton. Legközelebb majd hosszabb időt kell itt tölteni, lelassulni, megcsodálni a madarakat, élvezni a látványt. Az esőfelhők azonban veszélyesen közelítettek, úgyhogy tempósan visszatekertünk Tatabányáig.

Egy picit megpihentünk a Duna partján, Dunaalmásra beérkezve. Szép széles itt a folyó, csodaszép sárgás-zöldes virágtakaró fogadott a parton. Legközelebb majd hosszabb időt kell itt tölteni, lelassulni, megcsodálni a madarakat, élvezni a látványt. Az esőfelhők azonban veszélyesen közelítettek, úgyhogy tempósan visszatekertünk Tatabányáig.

Távolságok:

• Tatabánya-Tata (tókerüléssel)-Dunaalmás-Tata-Tatabánya: 50 km
• Tatabánya-Tata (tókerüléssel)-Tatabánya: 22 km
• Tata (tókerüléssel)-Dunaalmás-Tata: 30 km

Reméljük, hogy kedvet kaptatok a túrához! Szóljatok, hogy mikor vágtok neki, hogy mi is tudjunk csatlakozni!